CG élénken
emlékszik egy bizonyos esetre, amely azon a bizonyos „szerencsésebb
fejlődés-kultúrájú” területen, ezen belül is Ausztriában történt. CG
kebelbarátnőjével, Kutyamanccsal esküvőre volt hivatalos a sógorokhoz, és bizony akkor is vonattal
mentek. Jól-rosszul sikerültek az átszállások, mígnem Ausztriában kellett egy
kisvárosban átszállni az ÖBB (osztrák ’MÁV’) egy járatára. A vonat ott is volt,
ahova ígérték, akkor volt ott, amikorra ígérték, igenám, csak egy nem volt:
senki nem tudta megmondani az állomáson, hogy hány megállót kell mennünk. …
Nagyon kedvesen ajánlották, hogy a kalauz majd persze megmondja. Nos, amikor
elindult a vonat meg is érkezett a kalauz, érdeklődtünk nála, hogy hány
megállót is kell menni … nagyon csodálkozva ránk nézett, majd azt mondta: a
vonat 3.25.-re ér oda. A MÁV által „idomított” CG persze elkerekedő szemekkel
nézett, hogy akkor most nem a kérdésére válaszoltak, és udvariasan ismét
feltette a kérdést, hogy … „nem az idő (merthát ugye … az egy vonatnál) hanemhogy
… ugye a megállók száma …” … kalauz úr továbbra is nagyon kedvesen és
udvariasan mosolygott, és mondta: 3.24.-kor lassít a vonat, 3.25.-kor kell
leszállni, akkor lesz ott. … És lőn … a vonat 3.24.-kor lassított, … és lőn,
3.25.-kor pont ott volt, ahol kellett. És akkor CG és Kutyamancs jót nevetett
azon az elképzelésen, hogy a MÁV-nál a Menetrend által megadott percben történő
leszállás esetén éppen ki hol találná magát.
Summa
summarum, a szerencsésebb fejlődés-kultúrájú környezetben élő ember nem tudja, amit
a veresi vonal utasai már mind tényként kezelnek: nevezetesen, hogy az
utasoknak láthatatlan, ám magukat a masinisztának felfedő gonosz
koboldok játékos manókkal karöltve a síneken körtáncot járva akadályozzák
a vonatok haladását, ott illegnek-billegnek a kis nyomoroncok a vonat
előtt. Hát nem csoda, hogy a masiniszta olyan iramot diktál, hogy
néha öreg bácsik csúfondárosan integetnek befelé a vonat mellett
lazán elkocogva!
Hivatalos
források szerint ez "forgalomtechnikai" probléma, a
jelentésekben legalábbis ezzel a definícióval illetik a "késés
oka" rovatban az eseményeket. De minket nem lehet megvezetni! De nem ám!
Ha simán egy mindennapi esemény lenne, teszemazt egy elcseszett, rossz menetrend, amely
nem veszi figyelembe a sínek, illetve a rajta haladó vonatok
állapotát, valamint azt, hogy a veresi vonal 80%-a egysávos - ami azt
jelenti, hogy a vonatok késéskor nem tehetnek mást, bevárják a szemből haladó
késő kollegát ezzel magukat is komoly késésre kárhoztatva -
... nos, ha tehát ezek ilyen simán orvosolható dolgok lennének, akkor
a MÁV huszonsokév alatt ezt a veresi menetrendet már csak megreformálta
volna!
Nem, nem! Az
nem lehet, hogy ilyen profán oka legyen az egész napos és folyamatos
késéseknek! Itt kérem koboldok és manók játszanak az emberek idejével és
idegeivel! És hát ugye, az érthető, hogy a MÁV vezérigazgatója csak nem veheti
fel a tételes költségvetésbe, hogy "koboldok és manók elleni rontások
és ellenrontások szolgáltatása képzett látók által, á: 1.500.- Ft / rontás,
1.990.- Ft / ellenrontás + ÁFA" ... Neeem, ezt mindenki beláthatja, erre a
MÁV nem költhet hivatalosan ... marad a "forgalomtechnikai probléma" amiről
persze még soha, senki nem kérdezett vissza, hogy "Józsikám, mond csak, mi
is volt ez pontosan? Írd le nekem légy szíves … Jaaa, hogy váltó … akkor miért
nem volt időben átállítva a váltó? … hogy miért nem indították a Nyugatiból
időben a bent veszteglő vonatot? … Jaaa?!??!? Hogy mert a forgalomirányító nem
volt ott, hogy sípoljon?! Értem! Akkor azt mondd meg, miért is nem tudott
időben ott lenni a kérdéses forgalomirányító??? Ésatöbbi … ésatöbbi …
ésatöbbi…"
Aki egy
közepes vagy éppen nagyobb szervezet keretein belül dolgozik, az ismeri elvileg
ez a szót: „Eseményfa”. Ez mutatja meg egy adott történés (pl. egy baleset)
ok-okozati összefüggéseit … A legfőbb kérdés benne: „Miért?” … és az adott
válaszra ismét a „Miért?” kérdés a folytatás … így térképezik fel, hogy milyen
hiányosságok milyen eseményeket eredményeztek, amely események további
hiányosságokat és eseményeket generáltak …” és ez szépen ágazik erre-arra … nem
ragozom … a lényeg az, hogy a XX. század végétől kezdve az ISO, HAZOP, MSZ EN
stb. rendszerek mind mind garantálják, hogy BÁRMI történt is, egy ilyen
eseményfa végén MINDIG egy adott személy egy adott szabálysértése áll. MINDIG!
Az események minden esetben visszakövethetők! A MÁV – persze csak, ha igazán kíváncsi lenne rá – már réges-régen
feltérképezhette volna ezeket a dolgokat, s néhány „Miért?” csodákat tehetne …
már, ha igazán akarná, persze … És ha egyszer a MÁV-nál valahol valakinek
valamikor (de tényleg: bárhol bárkinek és bármikor) mondjuk a fizetése fog azon
múlni, hogy mit és hogyan csinált, vagyis amikor elkezdődik a MÁV-nál az a
bizonyos rendszerváltás, ami tőlünk, halandó „civil” emberektől már 1990-ben
megkövetelte nagy általánosságban a szemléletváltást, de náluk még mindig nem
hallottak róla, nos, tehát akkor majd előbb-utóbb súlya lesz a munka
minőségének és a Menetrend is betöltheti végre a funkcióját.
Ne
felejtsétek: Valójában nem késtétek le a kanyarban elrobogó vonatot, csak a
következőhöz érkeztetek ki túl korán. J Keljünk útra hát! J
