Hazafelé
tartunk, esteledik (úgy látszik a fura szerzetekből az este kihozza a valós
személyiségüket). Ahogy „kell” bambulunk kifelé, amikor felszáll „Kázmér”, egy
60-as „férfi”. Már az ajtó nyitásakor, a belépéskor sokszor le lehet szűrni,
kivel is van dolgunk. Kázmér nem nyitja, inkább kiszakítja az ajtót, fújtat, de
nem terhe alatt, légszomj nem gyötri, légzése nem fulladozó (kapkodó), csak
„simán” NEHÉZ, mondhatni agresszív (ha van ilyen légzés … hehe …).
Leül és
kérdés/kérés nélkül kommentálja a „világot”, természetesen a maga filozófiája
szerint értelmezve azt:
A MÁV-nál a
„kurva kommunisták” még mindig lopnak, ezért nincs megfelelő vonat hűtés és
fűtés, meg általában megfelelően tiszta fülke, és menetrend. (Hogy a menetrend
hogy lehet kommunista, azt nem fejtette ki, igaz, kérdezni sem kérdezték.)
„Jaj, hát itt vannak ezek még mindig, lopják a becsületes ember kenyerét, nem
takarodtak el innen még mindig!”
A politikusok
úgy általában büdös zsidók (kivéve a jelenleg legprominensebbet, na, ő büdös
cigány), mind kötelet érdemelnek, mert vagy zsidók vagy összejátszanak velük,
és eladják a zsidóknak az országot.
A melegek pedofil
buzik, a szinglik kurvák … nem sorolom, mert ahogy csak leírom, már a hányinger
kerülget. Mindezt bármilyen bátorító viszont-kommunikáció nélkül, utastársai
közül egyet-egyet megszólítva (inkább kipécézve), röpke 35 – 40 perc alatt adja
ki magából. Ha az illetőnek újság van a kezében a címlapját kommentálja ebben a
stílusban, ha csak kibámul unottan a MÁV és a közlekedés téma jön, stb. stb.
„Az ember”
egy darabig tűri, már amíg tűrheti, hogy Kázmérból így áradjon, fröcsögjön a
gyűlölet, a szenny, a mocsok, de előbb-utóbb aki hallgat, az is bemocskolódik,
ha kommentár és ellenkezés nélkül hagyja ezt az átokáradatot, és nem tesz semmit ellene. Itt is akad
egy-két ember, aki egy-egy „nono”-val meg konkrét megjegyzéssel próbálja jobb
belátásra téríteni Kázmért, hogy legyen egy kissé civilizáltabb. Nos, ezek „az
emberek” is megkapják a magukét, Kázmér nagyon gyorsan „leveszi” a figurát,
hogy a másikkal mi is a baj, a szakállas férfiban zsidót lát, így pereg le róla
az ellenérve, a (nem szakállas) fiatal srácban agymosottat. „Biztos tőlük
tanulta, jól kimosták a maga agyát is, hogy ne lássa!”
Kázmérnak
nincs ellenérv, nincs belátó civilizált vélemény, a finom figyelmeztetés sem
hat. Aki nem ért vele egyet, az mind ostoba, vagy az ellenséggel cimborál, sőt,
maga az ellenség, a PC-ről pedig még számítógép korában sem tudta, hogy mi az …
(hej, most ahogy leírom, bizony korunk nem kevés himlőjére lehet ebben az egy „emberben”
ráismerni … sőt ráismerek más „emberre” is Kázmérban).
CG nem lenne
CG ha mindennek tétlen szemlélője lenne. Leszállás előtt, látszólag
barátságosan, de mindenképpen udvariasan megkérdezi Kázmért: „Mondja, az
egészségével hogy van?”
Kázmér
belelkesülve válaszol: „Ó, hát az sajnos nagyon rossz! Az ízületeim égnek, a
szívem rendetlenkedik, gyógyszert szedek a gyomromtól kezdve a véremig
mindenre, a hátam és a lábam fáj, mintha zsákot hordanék egész nap.”
CG mielőtt leszáll,
még válaszol: „Azt a zsákot tényleg hordja! Magával cipeli az egész
keserűségét, mint egy terhet. Ennyi gyűlölet és rosszakarat már a saját
szervezetét betegíti meg. Jól mondja a magyar nyelv: méreg! A méreg tényleg
mérgez. Ízületet, hátat, gyomrot, vért. Ezt vajon kire akarja fogni? Ezért ki a
hibás? Ugyan hol vannak a legrosszabb indulatú politikusok, kommunisták, cigányok
ahhoz képest, amit maga tesz saját magával?”
Ekkor Kázmérban
(talán életében először) bennakad a szó. Választ csak döbbent arca ad.
Ne
felejtsétek: Valójában nem késtétek le a kanyarban elrobogó vonatot, csak a
következőhöz érkeztetek ki túl korán. J Keljünk útra hát! J
