Érdekes, de inkább felkavaró kalandom
a busszal elgondolkodtatott. Másnap megint csak kénytelen voltam (igaz, most
reggel) a vonatpótló buszt igénybe venni. Amíg utaztam, megkérdeztem a
szolgálatot teljesítő kalauznőt a dologról. Nagyon kedves volt és készséges.
Elmondta (nem ezekkel a szavakkal persze), hogy büdös nagy KAMU a dolog, hogy a
Vác-Alsón szolgálatot teljesítő Kérdéses Felelős Személynek nem feladata és nem
tudja felügyelni a buszokat, ő bizony valóban felelős személy. Neki bizony ott
kell állnia, és figyelnie a forgalmat, ugyanúgy, mintha vonatok jönnének. És ez
persze megint beindít néhány vészcsengőt a fülemben. Ugyanis a szolgálatot
teljesítő személyzet nem mutatta meg magát a megállóban. Először kicsit
furcsálltam is, mert ott szoktak állni akkor is, ha nem olyan vonat érkezik,
amelyiknek ott van a végállomása, hanem akkor is, ha egy vonat halad tovább. De
egyértelmű, hogy mi történt. KFSz ül a kis odújában, és látja/tudja, hogy a
pesti vonat nem fog időben megérkezni. KFSz már tudja, hogy jó páran ezen a
vonaton lohol(ná)nak a buszhoz, átszállni a veresi vonalra. KFSz azt is látja,
hogy a busz szépen elhúzott, hát mi a teendő? Csak nem előjönni, csak nem
megmutatni magunkat, hiszen hova is vezetne az? Esetleg számot kellene adni
egy-egy reklamáló utasnak? Ugyanmár, nincs ő ennyire megfizetve!
CG úgy általában jól szórakozik ezeken a dolgokon, persze
csak miután kidühöngte magát szépen, merthogy az ilyen embereknek ez úgy ül ki
a homlokukra ez a hozzáállás, mintha képújságot üzemeltetnének rajta, ott fut szépen
… szépen … és CG ilyenkor csodálkozik ... és kiváncsi … konkrétan arra, hogy
mennyi is a munkaerőpiacon az ilyen munkamorállal rendelkező ember(ek) értéke. Mennyit
is keresnek? Mert bármennyit, az pont annyival több, mint amennyit megérdemelnek.
CG itt visszautal nyitó bejegyzésére, ahol kifejtette, hogy ez a blog
TISZTELGÉS
a tisztességesen, becsületesen, lelkiismeretesen elvégzett munka előtt (akár
MÁV berkein belül vagy kívül végzik is a munkát). Legyen ezúttal is
megünnepelve az, aki veszi a fáradtságot, aki odafigyel, aki szolgálatkész, aki
megteszi, ami rajta múlik.
Az
említett kalauznő emlegetett holmi „a-VOLÁN-dolga-ők-az-alvállalkozók-övék-a-busz-meg-a-személyzet”
típusú érvelést, amivel csak az a baj, hogy teljesen mindegy, hogy a
munkaeszköz kié, az alvállalkozás nem azt jelenti, hogy az alvállalkozónak (VOLÁN)
kevesebb a kötelessége vagy másként végezheti a munkáját, mint a fővállalkozó
(MÁV), pontosan ugyanazt a szolgáltatást kell nyújtania, pontosan ugyanazt a
munkát kell végeznie, a fővállalkozó azért adja át a munka egy részét, mert
kapacitása (jelen esetben elég busza és buszszemélyzete) nincs rá. De a munka,
a feladatkör NEM VÁLTOZIK!
CG
tehetetlen? Nem igazán! Igen, mehet MÁV-hoz, mehet VOLÁN-hoz, feljelentheti
balra jobbra az alkalmazottakat, ha végigfejtik a cégnél ezt a feladatsort,
előbb-utóbb ott áll majd a végén pár ember, akit el lehet marasztalni … de
tényleg ez legyen a cél? Tényleg ki kell rúgatni embereket? Ma Magyarországon
az átlag állami-munkavállaló tényleg csak ebből ért?
Ne
felejtsétek: Valójában nem késtétek le a kanyarban elrobogó vonatot, csak a
következőhöz érkeztetek ki túl korán. J Keljünk útra hát! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése