Mint írtam, nem csak a rossz és lejárató történetek érdekelnek. Igen, vannak olyan "kalandok" is, amelyek példaként szolgálhatnak.
Még régebben történt, hogy egy ideig egy mozgássérült ember utazott rendszeresen a vonaton. Járókerettel közlekedett, azzal is elég nehezen. Ápolatlan cigányember, koordinálatlan, sokszor talán kapatos is volt, így a felszállás bizony nem ment könnyen.
Egy időben minden nap bejárt valahova Vác-Alsóra, ki tudja, milyen okból. A legtöbb kalauzt hidegen hagyta, sőt, volt egy, amelyikre rászóltak a felszállók, hogy segítsen neki, és kerek perec azt mondta: "Segíts neki Te, a Te fajtád!"
Nos, ennek az embernek ilyen hozzáállással kellett megkűzdenie (szerintem nap, mint nap) ... üdítő változatosság volt azt látni egy reggel, hogy az éppen szolgálatot teljesítő kalauz amikor meglátta őt, leugrott a vonatról, odaszaladt hozzá, sőt "Tessék várni, segítek!" felkiáltással maga tette fel a járókeretet a vonatra. Majd bekísérte őt, segített neki leülni "Nehogy elessen, tessék biztonságban leülni, könnyen meg van a baj!"
Megköszöntem neki, hogy ilyet láthattam, elmeséltem, hogy egyes kollegái hogyan álltak hozzá, látszott az utason, hogy szinte nem is tudja hova tenni, hogy így odafigyelnek rá, szinte zavarban volt. Nem csodálom ... fura dolog ez ... amikor elszokunk valami kedvességtől, bizony szinte zavarba jövünk egy természetes gesztus láttán is.
Természetesen, amikor leszállt a férfi, ugyanúgy ott állt mellette a kalauz, segítette a járókeretet, és a férfit is a leszállásnál.
Valami ilyen hozzáállás az, amire szükség van. Tisztelet ezúton is neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése