Mégis, kinek az asztala?

Történik a napokban, értsd 2014. év sokadik hatályú menetrendje szerint.

Vonat: Bp Nyugati pu. 17.34. --> valamerre és valameddig a veresegyházi vonalon ...
Hogy miért vagyok ebben ennyire bizonytalan? Mindjárt kiderül!

CG délután megy haza. Már a megszokott vonatot keresi a szemével a kijelzőtáblán, amikor azt látja, hogy a 17.34-es vonat, ami eddig Vácrátótig közlekedett és még vonatpótlót sem biztosítottak hozzá ... szóval csak úgy, vonat, amely nem megy a végállomásig ... nos, most Vác-Alsóig elmegy.

Hurrá és jó hír, mivel eddig ezt a vonatot el kellett kerülnie ... aha ... meg ahogy azt a kis masiniszta elképzeli!

CG-nek gyanús lesz, hogy a nála lévő menetrend SEM ezt mutatja, ellenőrzi a dátumot, stb. ... amit ilyenkor kell. Nincs mese ... itt valaki téved. CG odamegy A KALAUZHOZ, elsőre szimpatikus harmincas évei elején járó fiatalember. Megkérdezi őt, ez a vonat akkor most Vác-Alsóig megy? Elsőre szimpatikus, másodszorra már kevésbé fiatalember kis türelmetlenséggel és nagy csodálkozással a hanglejtésében kérdezi: "Már miért menne ez Vác-Alsóig?!?! Mindig csak Rátótig megy!" CG már érzi, hogy ez bizony megint egy kellemetlen beszélgetés lesz, ezért kissé feszengve megjegyzi: "A kijelzőtáblán Vác-Alsó van írva, valamint a vágány elején is a kiírás ezt mutatja!" "Akkor az rossz!" válaszolja másodszorra már kevésbé szimpatikus fiatalember. CG közbeveti: "Akkor talán szólni kellene valakinek, mert itt bizony sokan fognak félretájékozódni." Harmadszorra még annál is kevésbé szimpatikus fiatalember már nem is leplezi bosszankodását, majd így szól: "Akkor ezek így jártak! A menetrendben már jó ideje ez van, már megtanulhatták volna! Ez nem az én dolgom, a forgalmi irodában írják ki a vonatokat!" "Nagyon jó, akkor talán nekik lehetne beszólni, hogy javítsák ki a téves feliratot."- mondja CG ... és ekkor jön az egyik legszebb mondat, amit MÁV alkalmazottól eddig hallott: "Szóljon az, akit zavar!"

BRÁVVOO!!! EZ IGEN!!! CG szépen arrébb ballag, miközben gondolkodik.

1. Vajon érdemes lenne felvilágosítani cseppet sem szimpatikus fiatalembert, hogy az utasok nem csak naponta ingázó, a menetrendet betéve ismerő emberek halmaza? Hogy vannak olyan esztelenül laza és nemtörődöm utasok, akik egyszerűen csak bíznak abban, amit a pályaudvaron a kijelzőkön olvasnak?
2. Hamarosan a legjobban ezt a cseppet sem szimpatikus fiatalembert fogja zavarni ez a hiba, mert amikor Vácrátóton megáll a vonat, bizony ott lesznek a rászedett, nem kellően informált utasok, akik nem utolsósorban neki köszönhetik, hogy rossz vonatra szálltak. Nem lesznek hálásak. CG magában kissé kívánja: némi verbális fenyegetés is hangozzon el ... please ... csak úgy ... leckeileg ...  
3. CG-nek eszébe jut, hogy nem ez az első alkalom, hogy ilyen hibás kiírásra bukkant. Egy kedves barátnőjével futott össze még régen, pár éve hazafelé tartva, aki Gödön száll le a vonatról. Mentek a vonat felé, majd barátnője elbúcsúzik tőle, hogy ez a vonat neki nem jó, nem áll meg Gödön. CG csodálkozik ... naponta ezzel jár, mindig megállt Gödön. Megnézik a kiírást, hát valóban, eszerint tényleg nem ... de attól még igenis megáll. Barátnő kicsit dúl-fúl, és megjegyzi: egy éve hamarabb érhetne haza, ha fel mert volna szállni erre a vonatra. CG és barátnő megkeresi a kalauzt, rákérdez a dologra, majd kalauz válaszol is: "Nem az én asztalom. Én csak a vonatot kísérem." 

CG elballag a másik, később induló vonat felé és reméli, hogy minél kevesebben járnak pórul.
Hogy ez kinek az asztala? Hogy ez kinek a kötelessége és felelőssége? CG úgy gondolja, ez mindegy is. Minimális jóindulat és figyelem bármelyik MÁV alkalmazottól elvárható ... Nem az ő dolga? Mondta bárki is, hogy ez az Ő DOLGA? De hát attól még ... ha már ... Aztán CG tovább gondolkodik. Vajon hányszor van egy átlagember életében olyan, hogy lát / észlel valamit, nem a feladata, nincs sok köze hozzá, de mégis szól, mert miért ne, mi múlna rajta? Amikor az ember bemegy egy irodába dolgozni és kitört ablakot lát a folyosón, akkor nem szól a karbantartóknak? Mondván, hogy majd erre jár egy karbantartó és észreveszi? Az ő dolga, az ő asztala nem? Hát nem ... van az a szint, amikor nem munkaköri leírás kérdése az, hogy a munkahelyünkön hogyan dolgozunk. A MÁV nem tanítja meg az alkalmazottainak, hogy nem különálló szigetek ők, hanem összefüggő rendszert alkotnak? Karbantartó - takarító - kalauz - vonatvezető - váltókezelő - állomásfőnök - stb. stb. Egymás munkáját segítik / gátolják, egymás munkáját javítják / rontják le azzal, hogy ők maguk ebbe a munkába milyen hozzáállással kapcsolódnak be. ... És ez NEM DIPLOMA kérdése, és NEM FIZETÉS kérdése. Mindenkinek a maga szintjén és a maga pozíciójában meg van a lehetősége a figyelmes, gondos, minőségi munka elvégzésére.

Ne felejtsétek: Valójában nem késtétek le a kanyarban elrobogó vonatot, csak a következőhöz érkeztetek ki túl korán. :-) Keljünk útra hát! :-)